El fogja-e rejteni a barack a visszereket
Végezetül úgy tetszik, itt e tájban, Mit nem kínáltak és nem volt enyém, A szőlők és az ódák otthonában Gyökeret vertem s mélyre nőttem én. És így talán, ha benne nyugszom egyszer, Koporsómon, halotti ingemen Nem leszek árva, nem oly idegen. Nemes Nagy Ágnes fordítása A történész azzal a jóhiszemű elképzeléssel lép a könyvtárba, hogy majd ott kihámozza az elmúlt korok képét.
Egy dicső korszak, egy nyomorult évszázad, mindig hagy maga után egy tekercsnyi vagy egy hegynyi iratot. Az első - "békebeli" - s a második, már alaposabb világháború felmérhetetlen papírtömeget hagytak maguk után, és hosszú ideig elláthatják a történészeket.
Hacsak Mars isten, kontár kísérleteit elszégyellve, következő jelenésében szénné nem égeti az előbbiek krónikáit. A kortárs hitetlenül gondol az eljövendő kutató munkájára. Az események csak hallatlanul kis hányada jegyeztetett fel.
Embermilliók váltak humusszá vagy hamuvá anélkül, hogy egy oldalt írtak volna arról, amit láttak, akartak, hittek, szenvedtek. Kevés kivételtől eltekintve, hiányoznak a hóhérok emlékiratai is. Az okmányok semmi esetre sem tarthatnak jogot arra, hogy az emberiség naplójának számítsanak. Már a számok és a fényképek is megtanulták a hazugság művészetét.
A szereplők maguk is álarccal játszanak az események színpadán. Az igazságügyminiszterek már megtanulták a betörőktől, hogy biztosabb kesztyűs kézzel nyúlni az iratokhoz, nehogy, ott maradjon a megmásíthatatlan ujjlenyomat.
Mikor kell dietetikushoz menni?
Ki fogja elmondani a mai idők történetét? Rengeteg fog elveszni. Túl sokan haltak meg úgy, hogy nem végrendelkeztek. Könyvtárak el fogja-e rejteni a barack a visszereket le. Követségek és vezérkarok megsemmisítették naplóikat. Hajók tűntek el.
- Figyelem, szolgálati közlemény.
- Az, hogy folyamatos ostrom alatt áll a Trump-elnökség, amióta a kívülálló mágnást januárban beiktatták fehér házi hivatalába, nem lehet kérdéses.
- A visszerek veszélye a szülés során
Repülőgépek, kémek, hősök, gyermekmilliók égtek el úgy, hogy még a neveik is eltűntek. Egy-egy véletlenül megmenekült mesél még - de kinek? Feledékeny kortársainak? Ezer, tízezer közül egy ír emlékiratokat. És hány van ezek között, aki csak menti, mossa önmagát, csak támadja és mocskolja kortársait?
Hány ír ma csak azért, hogy az elmúlt világégés tökéletlenségét az eljövendő tökéletesítésére fordítsa? Hánynak "háttér" és "környezet" a "mi" világunk, s csak arra jó, hogy egy regényes történetet fonjanak bele? Akinek fáj a múlt, az nem akar visszaemlékezni, akinek nem fájt, az már elfelejtette, aki egészen benne élt, annak a világrengető katasztrófa végül is csak a köznapok sora volt, aki távol élt, nem ismeri a messzi embermilliók közös titkát: a kor hangulatát.
LÉNÁRD SÁNDOR: VÖLGY A VILÁG VÉGÉN S MÁS TÖRTÉNETEK
Sokan túl fiatalok voltak, amikor megtörténtek a dolgok, és még nagyon tele voltak saját létükkel. Másoknak már minden mindegy volt, már betegség és évek álltak köztük és a világ közt. Nagyon-nagyon kevesen vannak azok, akik egyszerűen csak tanúk, és elmondhatnak egy történetet: én ezt láttam. Ezt hallottam, így volt. Hogy is volt csak? Hogy kezdődött? A kezdet már a folytatás volt.
Az életrajzírónak jó, az bejelenti, hogy hőse hol s mikor született; aki történetet mesél, már hazudik, ha azt állítja, hogy "így kezdődött!
Alapvető étkezési tanácsok
Legjobb esetben ott tart, ahol másvalaki épp azt mondta: " Kufstein, Olmütz, Arad És milyen rossz kezdet az, hogy: "Az osztrák-magyar csapatok átlépték a szerb határt. Milyen iszonyú kezdet, hogy Chamberlain Godesbergben tárgyal, s aztán megkérdi kíséretétől: "Azt hiszitek, tetszettem Hitlernek? Meg lesz velem elégedve?
